Péntek volt. De ez a péntek eltért a megszokottól. Ez a péntek szomorú, mert ezen a napon vett végső búcsút minden sportot, és atlétikát szerető ember  Zsivótzky Gyulától, a nemzet Gyulájától.

   Az évszázad magyar atlétájának ravatalozása méltó helyen: a Szent István Bazilikában volt. 11 órától a hozzátartozók, a barátok, a sportolók és a szurkolók róhatták le végső kegyeletüket. Hosszú sorokban vártak az emberek, hogy búcsút vehessenek olimpiai bajnok kalapácsvetőnktől. Név szerint említeni mindenkit szinte lehetetlen feladat lenne. 13 órakor kezdődött el a szentmise és a gyászszertartás, melyet Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrált. Ezután búcsúbeszédet mondott dr. Lamperth Mónika, Dr. Schmitt Pál, Schulek Ágoston, Ficsór József és Eckschmiedt Sándor. Mindannyian kiemelték Zsivótzky Gyula hihetetlenül nagy győzni akarását és azt, hogy egy évvel a tokiói olimpia előtt kórházba került, de akaraterejének köszönhetően a műtétek után új erőre kapott és elindult az ötkarikás játékokon, ahol ezüstérmes lett. Ő soha sem adta fel. A két olimpiai ezüstérem csak még elszántabbá tette, majd a harmadik ötkarikás játékán felért a csúcsra. Sportpályafutása után sem szakadt el az atlétikától. Hogy is szakadhatott volna el, hiszen fia, Attila pályafutását is egyengette apaként és kemény edzőként is egyaránt.