Mi a véleménye, mikor vesztette el Tata azt a legendás varázst?
Hát kezdjük azzal, hogy az első központi edzőtábort miért éppen Tatán építették. A londoni olimpiára készülve keresték a legrosszabb, legpárásabb klímáj ú területet, hogy a sportolók majd szokják a sziget­országi körülményeket. A három tó közötti Tatát a meteorológusok és az ökológusok ebből a szempontból ideálisnak tartották... Először csak a pályát építették meg, s a sportolókkal egy gimnázium tantermeben laktunk. Az első épület 1952-re készült el. Később fölmerült, hogy a jobb körülményeket jelentő Csillebérc legyen az edzőtábor, de akkor a Helsinkiben nyert 16 aranyérem szellemére és hagyományaira hivatkozva maradt Tatán a tábor. Később a magyar sport egyszerűen kinőtte a létesítményt, ezért aztán megépült Dunavarsány, majd Mátraháza, a legendás közösségi szellem ezzel pedig megbomlott.

Ön igen szigorú edző hírében állt. Mégis szerették a versenyzői. Mi volt a titka?
Olyannyira szigorú voltam, hogy a TF meg is vádolt, hogy kaszárnyastílust vezettem be az atlétikában. De nekem meggyőződésem, hogy egy olyan heterogén társaságot, mint a válogatott, csak nagy fegyelemmel lehet összetartani. És vasfegyelem nélkül nem is lehetett volna eredményeket elérni. Hogy szerettek? Talán mert ezzel együtt igazságos voltam. Tudja hánynak voltam a lelki "szemétládája? Meg az esküvői tanúja? A régi társaság még ma is összetart, találkozgatni is szoktak. Aztán ott volt az a sok csinos lány, később stramm nőkké váltak, aztán még ma is kezitcsókolommal köszönnek...

Mit gondol, mi indította el a hanyatlást?
Azt hiszem, az ötvenhatos események kihatása. Hallatlanul erős csapattal készültünk az olimpiára, ám a felkészülési körülmények igen mostohák voltak, s így nem is szerepelhettünk úgy, ahogy vártam. Aztán közel huszonkét atléta hagyta el az országot, jelentősen meggyengültünk, szétesett minden, miközben az ellenfelek éppen megerősödtek. Generációváltás is következett. Azt hiszem, innen erednek a problémák, ám nem lehet mindennek csak ez az oka...
Gondalom, kárpótolta a tény, hogy az lAAF-ben mind fontosabb feladatokat kapott.
A legbüszkébb a fejlesztési program kidolgozására és beindítására vagyok. Sikerült létrehoznunk Indiában, Jakartában, Egyiptomban és Puerto Ricóban a területi központokat, ahol a térségek szakemberei kapnak továbbképzést. Ma már mintegy egymillió dolláros költségvetéssel dolgozik ez a program, ami tovább növeli a lehetőségeket. A londoni központban pedig öt ember szervezi a munkát, velük állandókapcsolatban vagyok.

Látom, egy percnyi megállása sincs.
Hát dolgozom még a MOB két bizottságában is...

...és néhány hónapja a Magyar Atlétikai Szövetség tiszteletbeli elnökévé is választották. Ahogy ismerem, biztos van programja.
Szerintem ma az első számú feladat: ha nem is egy felfelé ívelő pályát biztosítani, de legalább megállítani a magyar atlétika hanyatlását. Ezt kell a zászlóra tűzni. S amiben tudok, természetesen segítek.