| ÉRMES HÍREK A GENTI SZENIOR ATLÉTIKA EB-RŐL |
|
| Írta: Kőrösi István | |
| 2011. március 18. | |
|
KŐRÖSI ISTVÁN LEVELE GENTBŐL (BELGIUM) 2011. MÁRCIUS 17. Kedves Atléta Barátaim! Első hosszabb levelem Gentből . Azt hiszem ez a levél önző módon főleg rólam fog szólni és a genti körülményekről, mivel az első versenynapon volt a számomra legfontosabb szám a hármasugrás.  A legfontosabb hírrel kezdem: Megnyertem az M60 hármasugrást!! Életem egyik legszebb napja volt, hármasugrásban 5 ezüst után végre aranyat nyertem! 11,35 m -el, új magyar csúccsal. A határtalan örömömet még azzal sem tudták elrontani, hogy olyan rossz körülmények között kellett ugranunk ,ami egy EB megcsúfolása volt. Kezdődött azzal, hogy több mint egy órát csúszott a program, de a rendezők azt a fáradtságot sem vették, hogy kiírják vagy bemondják ezt. Engem a Gajdos Tamás figyelmeztetett, hogy már a Kurunczi Zoliék versenye is egy órát csúszott. El kezdtem kérdezősködni, s akkor komolyan bólogatva elismerték, hogy tényleg 1 órát csúszik minden, de bemondani akkor mondták, amikor már az eredeti időpontot majdnem elértük! S ha valaki nem tudta, nem hallotta, nem értette az szegény 2 órát melegített 1 helyett. Utána kiderült, hogy nem is a csarnokban fogunk ugrani , hanem egy edzőpályának sem minősíthető üres tornateremben, nézők és hangulat nélkül, egy düledező, rövid póriumon lévő nekifutón, ami talán még egy méter széles sem volt. A hossza 27 m volt, nem fért rá a 103 lábfejes egyébként nem túl hosszú nekifutásom, le kellett vennem egy lépéspárt belőle és raklapokból kirakott lépcsőn tudtam rá felfutni. Nem volt felfestett elugróhely, hanem méterenként volt egy-egy 5 cm széles csík elugróhely gyanánt, de arra már nem volt szabad rálépni, az már belépett lett volna, nem tudtak jelölőket adni, egyetlen darab sem volt ott a pályán, mint valami mezei pályán a cipőket raktuk az 1 m széles nekifutó széleire. A pálya dobogó darabokból volt összerakva, úgy düdörgött, hogy az ember szinte félt. Van nekik egy füzetük, amiben minden precízen és szigoruan le van írva, hogy nekünk atlétáknak hogyan kell viselkednünk, öltözködnünk,különben kizárnak minket. Ezért a rendezésért őket kellene kizárni.  Szóval az idősebb korcsoportoknak itt kellett ugrani, a fiatalabbak pedig a csarnokban egy szuper jó pályán. És ugyanannyit kellett nevezési díjként fizetni mindenkinek. Az ember életének egy nagy napján úgy ünnepli a győzelmét, hogy körbefut egy üres tornateremben 2 db néző szemeláttára. Az egyik a nejem a másik egy fiatal magyar lány volt, az Emmer Attila menyasszonya. Egyszerűen felháborító és nem fogom szó nélkül hagyni, minden fórumon megpróbálom azt elérni, hogy ez sohasem fordúlhasson többet elő senkivel. Az ember hosszú éveket edz keményen egy kisebb vagyont rákölt az utazásra és még annyi megbecsülést, tiszteletet sem kap mint egy huszadrangú kis versenyen. Egy EB-n! Az ellenfeleim teljesen kivoltak, reklamáltak, idegeskedtek én pedig elhatároztam, hogy semmi nem hoz ki a sodromból. Korábban ilyen helyzetben mindig berágtam és nem a versenyzésemmel foglalkoztam. Most pedig halál nyugodtam, koncentráltan, a körülményekhez képest egészen jól ugrottam, maradt bennem illetve az elugróhelyben 30-40 cm még, az eső ugrástól kezdve vezettem, s végül 22 cm előnnyel nyertem. Kevesen tudják, hogy 23 évvel ezelőtt volt egy nagyon súlyos bokatörésem, amit háromszor műtöttek és majdnem sánta maradtam. Az egyébként kitűnő sebész akkor azt mondta, hogy örüljek, ha ezzel a bokával normálisan menni tudok majd,a hármasugrást felejtsem el. Akkor megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg nem leszek európabajnok, megmutatom, hogy mit lehet elérni akaraterővel, s hogy az orvosok tudása csak véges. Ez a nap jött el 23 év után, ezért olyan nagy nap ez nekem, s talán példát mutat sok embernek, hogy sohasam szabad feladni. Köszönök mindent az atlétikának, ennek a semmihez nem fogható gyönyörű sportágnak. Nélküle talán most egy sánta öregember lennék. Ennyit talán kivételesen most elnéztek nekem,hogy ennyit írtam magamról, de ez egy különleges nap volt.  Ami a többieket illeti a Deák Kati 60 m gátfutásban 3. lett 9,07 mp-el, a hármasugrást fölényesen megnyerte 12,27m-el, bár a másodk ugrásánál megsérült egy kicsit a bokája, ezért többet nem is ugrott, hiszen közben ötpróbázott is!! Valaki próbálja egyszer utána csinálni, hogy egy laza ötpróba közben elmegy hármast ugrani, ugrik 12 m felett (amit a mai magyar felnőtt női mezőnyben nem sokan ugranak), majd visszamegy magasat ugrani(163 cm-t!) és 800 m-t futni. Nem tudom a pontos végeredményt, de azt hiszem ez még a Kati erejét is most meghaladta, mert az ötpróbát valószínüleg egy francia lány nyerte és a Kati 2. lett. Szóval Neki már 3 érme van, szokás szerint. A Török Marika nyert egy szép bronzérmet a W75 diszkoszban, itt az arany nagyon messze volt, de az Ő fő száma súlylökés még hátravan! A Kurunczi Zoli M70 hármasugrásban és rúdugrásban egyaránt negyedik lett, bizonyítva, hogy mindig ott van az élmezőnyben, de most rúdugrásban elpártolt Tőle a szerencse, mert a győztessel azonos eredménnyel lett 4. A Gajdos Tamás jó versenyzéssel 2.-ként továbbjutott a 800 m előfutamból. Biztos van még más magyar eredmény is, de én ennyit tudtam összeszedni, s most megyek aludni,mert holnap hajnali műszak lesz, fél 9-kor távolugrás. Nem fogjátok kitalálni hol lesz. A tornateremben, a dobogós pályán.... Baráti üdvözlettel Kőrösi István hármasugró európabajnok  |
|
| Utolsó frissítés ( 2011. május 10. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|
