Mexikó-városban az 1968. évi olimpián - Németh Angéla gerelyhajító győzelme után, három nappal később - október 17-én Zsivótzky Gyula nyerte a kalapácsvetést. Ötödik kisérletével (73,36) nyolc centivel dobta túl az élen álló örök riválisát, az addigi kilenc találkozójukon mindig győztes címvédőt, az 1964. évi tokiói olimpiai bajnokot, a szovjet Romauld Klimet. Bajnokunk ezzel az olimpiák történetében megszerezte a magyar férfi atléták negyedik dobóaranyát, egyben a kalapácsvetésben Németh Imre és Csermák József után a harmadikat.
   Az akkor 31 éves Zsivótzky Gyulának, az Újpesti Dózsa kalapácsvetőjének régi álma teljesült az olimpiai bajnoksággal. Két olimpiai ezüstérem (1960 és 1964), három EB-érem (1958-ban bronz, 1962-ben arany, 1966-ban ezüst), három Universiade arany (1959, 1961, 1965), többszörös kontinens - csúcsok, közben súlyos betegség és műtétek, világcsúcsok (1965 és 1968), világrangelsőség (1966) után 1968-ban az olimpián ért fel a csúcsra. Az 1969-es EB-n még negyedik, az 1972. évi olimpián pedig ötödik lett.
Zsivótzky Gyula 1958-ban lépett Csermák József bajnoki örökébe és 1970-ig bezárólag sorrendben 13 egyéni magyar kalapácsvető bajnokságot nyert. Tizenhat év alatt (1957-1972) 57-szer szerepelt a magyar válogatottban, kétszer az Európa-válogatottban. Kétszer (1965-ben és 1968-ban) Magyarországon az év sportolójának és az év atlétájának választották meg.
Bajnokunk mindig is fáradhatatlanul tevékenykedett a sportágért. A Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, alelnöke, a Magyar Atlétikáért Alapítvány elnöke, a Legjobb Magyar Sportolók Egyesületének, a Halhatatlanok Klubjának a tagja. Nagy gondoskodással törödött kisebbik fia, Attila fejlődésével, aki tízpróbában 1996-ban ifjúsági világbajnokságot, 1999-ben utánpótláskorú Európabajnokságot nyert.
   Életművét ismerték el azzal, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség 1999. évi október 22-i elnökségi ülésén "A huszadik évszázad legjobb magyar atlétájának" választották meg. 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott.